Miért nehéz kimondani, mire van szükségünk?

Sok embernek komoly belső erőfeszítésébe kerül kimondani: „Erre van szükségem." Ez nem gyengeség – de sokunknak mégis annak érzi.

Honnan ered ez? A legtöbb esetben régi tapasztalatokból. Ha gyerekkorunkban megtanultuk, hogy a szükségleteink terhek másoknak, hogy azok kimondása konfliktust szül, vagy hogy úgysem kapjuk meg – ezek az üzenetek beépülnek a belső rendszerünkbe.

Felnőtt korban ez úgy jelenik meg, hogy inkább elvárjuk, hogy mások kitalálják. Vagy elviseljük csendben. Vagy annyira körülírjuk a kérésünket, hogy elvész maga a lényeg.

A szükségletek kimondása nem azt jelenti, hogy mindig megkapjuk, amit szeretnénk. De azt jelenti, hogy komolyan vesszük, ami bennünk van. Hogy mi is érdemes vagyunk arra, hogy halljanak minket.

Ez az út apró lépésekből áll. Nem kell azonnal mindent kimondani, mindenkinek. Először elég, ha magunkban elismerjük: van, amire szükségem van. Ez is előrelépés.